Másság?

2007 július 10. | Szerző: DRsz

Szia Pimpa! Olvastam vörös blogját, ezt az érdekes olvasnivalót azoknak írtam akik nincsenek tisztába a homoszexuális szó  fogalmával.Üdv

A szexuális beállítottság, a nemi identitás, a szexuális és a pszichoszexuális szokások nem csak koronként, hanem a különböző kultúrákban és az egyes kultúrákon belül is eltérőek lehetnek. A mai világban pedig már egyáltalán nem szégyen vagy tabu a szexualitásról beszélni.

Tény: A homoszexualitásról 1975 óta tudjuk, hogy nem betegség. Ekkor ki is vették a pszichológiai betegségeket felsoroló „Betegségek nemzetközi osztályozása” című könyvből. Pszichológusok és orvosok nem, csak sarlatánok foglalkoznak a gyógyításával.

1993- ban bejárta a világsajtót a hír: Dean Hammer mikrobiológus megtalálta az X kromoszóma egyik végszakaszán a homoszexualitást okozó gént. A bombaként robbanó felfedezés éppúgy megosztotta a tudományos köröket, mint az érintetteket. Az USA egyik legnagyobb meleg lobby-csoportjának képviselője, Gregory King a gén felfedezését politikai támogatásként értékelte. Ugyanakkor Németországban embertelennek nevezték a tudomány ez irányú érdeklődését. „A homoszexualitás okainak mindenfajta kutatása a nemzetiszocialista koncentrációs táborokban folytatott, az emberi méltóságot meggyalázó orvosi kísérletek hagyományán nyugszik” – jelentette ki Volker Beck, az egyik németországi meleg szövetség szóvivője. A mai napig vitákat kavaró bejelentést egyre több laboratórium vizsgálati eredménye látszik igazolni.

Csalódást fogok okozni azoknak, akik ettől az összefoglalótól kategorikusan szélsőséges álláspontot várnak, azaz egyik oldalról vagy azt, hogy a homoszexualitás teljes mértékben önként vállalt viselkedési forma lenne, vagy másik szélsőségként azt, hogy a biológiai (köztük az örökletes) tényezők előfordulása kikerülhetetlenül megnyilvánuló szexuális orientációt jelent. Egyik véglet sem tűnik igaznak.

A nemiség megnyilvánulásaként a szexuális magatartás a biológiai tényezők mellett nagyon összetett pszicho szociális tényezők eredője. Úgy a biológiai (lásd az alábbi gondolatmenetet), mint a pszichológiai viselkedés számos formáját korunk tudománya még nem képes vizsgálni. Napról napra növekvő tudásunk végességét tudomásul kell vennünk, főleg akkor, ha egy ilyen rendkívül kényes kérdésről van szó, mint a homoszexualitás. Amikor összegyűjtöttem a ma elfogadott, a homoszexualitásról napjainkig tudományosan igazolt eredményeket, saját várakozásomhoz képest viszonylag kevés adatot találtunk, mindenesetre kevesebbet, mint amennyit a nem tudományos sajtóból nyert kép tükröz. Tehát sokat esik szó viszonylag kisszámú, valóban igazolt adatról és – bizonyos értelemben érthetően – ezek ismétlése kelt olyan érzést, mintha áttörés lenne a homoszexualitás biológiai hátterének megértésében. Az alábbiakban ezekről a tudományosan igazolt adatokról lesz szó.

A különböző etnikumokban ma – vegyünk egy átlagot a kaukázoid populációban, ahova mi, magyarok is tartozunk –, a homoszexuálisok aránya mintegy 2–4%. Ez természetesen becsült arány, de sok, függetlenül végzett kutatás egyetért ebben az értékben. Mindazonáltal – bár világszerte társadalmi szerveződések legitimizálják napjainkban a homoszexuális emberek közösségét –, mindannyian tudjuk, hogy nyíltan homoszexuálisnak lenni egyfajta megbélyegzéssel jár, amely rejtőzködő életmódot vált ki az érintettekből, tehát talán kissé alábecsült a 2–4%-os arány. Nehéz például családvizsgálatokat kikérdezéses alapon végezni e tárgyban, hiszen sok család szégyelli és nem „adja ki” homoszexuális tagjait. Ez már a szociálpszichológia tárgya, mégis talán valószínűleg 5%-ban maximalizálni lehet a homoszexualitás népességi arányát.

A homoszexualitás tényével már Platón is foglalkozott 2400–2500 évvel ezelőtt Szimpozion című művében, és kora követelményeinek megfelelően megalapozta a homoszexualitás tudományos vizsgálatát. Már ő is ír az állati homoszexualitásról. Napjainkban bizonyos kísérletek során állatok közti egynemű vonzalmakat is tanulmányoznak tudományos módszerekkel. A majmok, mint főemlősök mellett patkányok és – bár mulatságosan hangzik – szőlőmuslicák homoszexualitásáról is lehet genetikai tanulmányokat olvasni.

Ennek az összetett jelenségkörnek etnikumonként más a megítélése. Egy délnyugat-afrikai országokban a mai napig a közösségi együttélésben a homoszexualitást kedvezőbben értékelik, mint nálunk és az ún. Civilizált világ nagy részében.

A továbbiakban a homoszexualitást érintő négy, eltérő biológiai vonatkozással foglalkozom:

1. A magzati fejlődés során érvényesülő hormonális biológiai hatások a homoszexualitás iránti hajlamot erősíthetik. Egyértelműnek látszik, ezt állatkísérletek is bizonyítják, hogy a hímnemű embrióknál a női nemi hormonok (pl. ösztrogénok) fokozott előfordulása és hatása nyomán a születés után a hím egyed nőstényként viselkedik, megjeleníti annak bizonyos tulajdonságait. Ugyanez fordítva is igaz, a hím nemi hormonok (androgénok) a nőstény magzatra úgy hatnak, hogy azok a leszbikusságra emlékeztető jegyeket kezdenek hordozni. Ezek az állatmodellek természetesen korlátozott következtetésre adnak csak lehetőséget, de mégis alkalmasak bizonyos fejlődésbiológiai következtetések levonására a homoszexualitás vonatkozásában.

2. Ismert egy immunológiai jellegű megfigyelés-sorozat is. Olyan, nagyobb családokban, ahol már több fiú után ismét fiú születik, e gyermeknek a homoszexualitásra való esélye magasabb az átlagosnál. Az ok talán abban rejlik, hogy a férfiaknál (állatmodellekben hímeknél) találhatók a sejtek felszínén „férfi (hím) a-specifikus” fehérjék, amellyel szemben a magzatai által már többször is immunizálódott anya ellenanyagot termel, amelynek mennyisége a többszöri szülés után már elég magas ahhoz, hogy esetleg gátolja a fiúmagzat egyes sejtjeinek megfelelő fejlődését. Hangsúlyozni kell, hogy sok egyéb tényező is befolyásolhatja az anyai immunválaszt, tehát az említett hatás csak lehetőség és természetesen nem mindenhol (többségében nem) érvényesül.

3. Felfedeztek az agyban, a köztiagyban, az agyalap felett, a harmadik agykamra körül egy olyan idegsejt-csoportot, ahol a sejtek száma valamilyen módon a szexuális orientációval függ össze. Az egyik ilyen sejtcsoportban a sejtek száma férfiakban háromszor-négyszer magasabb, mint a nőknél. Ez az ún. ivari dimorfizmusnak (tehát a nemi kétféleségnek) egy jellegzetes megnyilvánulása, itt azért említem, mert homoszexuális férfiak említett agyi része a nőkéhez hasonlóan alacsony számú, vagy még annál is kevesebb sejtet tartalmaz. Egy kísérletsorozat során pl. 19 olyan férfi agyát boncolták fel és vetették mikroszkópos vizsgálat alá, akik AIDS betegségben haltak meg és homoszexuálisok voltak. Azt, hogy az idegsejtek számának drámai csökkenését nem az AIDS vírusának (HIV) fertőzése okozta, az bizonyította, hogy 16 másik AIDS-ben elhunyt olyan HIV-fertőzött férfi esetében, akik a fertőzést kábítószeres injekciók, illetve egyéb okok (pl. fertőzött vérkészítmény) miatt kapták meg, a sejtszám a férfiakra jellemző mértékben magas volt. Ebben a vizsgálatban 8 AIDS-es nő esetében, akik szintén nem szexuális úton kapták meg a fertőzést, a sejtszám a nőkre jellemzően alacsonynak bizonyult.

A kapott eredmények szignifikánsak voltak, s ez azt jelenti, hogy csak mintegy 1:1000, 1:2000 annak az esélye, hogy a fenti eredmény a véletlen műve. Tehát az a következtetés, hogy a homoszexuális férfiak agyában ez a köztiagyi idegsejtcsoport jelentősen kevesebb sejtet tartalmaz.

4. A legjelentősebb eredményeket a homoszexualitás biológiájáról a genetika szolgáltatta. Az alábbiakban említett eredmények egyértelműen amellett szólnak, hogy létezik genetikai, tehát örökölt tényező a homoszexuális hajlam hátterében. Kétféle genetikai vizsgálat eredményeit említem, az első fiúknál [végzett] ikervizsgálatokból vált ismertté. Mint tudjuk, az egypetéjű ikertestvérek (ahol a petesejt a megtermékenyítés után osztódik) genetikailag lényegében azonosak. Viszonylag nagyszámú megfigyelés bizonyította, hogy ha az egypetéjű testvérpár egyik tagja homoszexuális, annak valószínűsége, hogy a másik is az, mintegy 57% (emlékeztetőül: az átlag előfordulás 2–5%). Nyilvánvaló, hogy az egypetéjű testvéreket rendkívül sok pszichikai szál is összeköti, de ez a magas valószínűségi érték örökölt tényező(k) meglétére utal. Erre a következtetésre vezet a kétpetéjű ikrek vizsgálata. Kétpetéjű ikertestvéreknél két egyszerre megérő petesejt termékenyül meg két spermium által, tehát a genetikai hasonlóság akkora, mint két nem-iker édestestvér esetén. Ezek a gyerekek mindazonáltal egyszerre fejlődtek ugyanabban az anyaméhben és ugyanolyan környezeti hatásoknak kitéve. Kétpetéjű ikertestvérek, ha egyikük homoszexuális, annak esélye, hogy a másik is az, mintegy 24–25% (tehát fele az egypetéjűek valószínűségi értékének, de még mindig 5–6-szoros a populáció átlagához képest. Nem iker fiútestvéreknél ez a valószínűség 12–13%. Unokatestvéri viszonylatban markáns eltérés van az anyai és az apai ági unokatestvérek között, míg anyai unokatestvéreknél 8% a homoszexualitás valószínűsége, apai ágon ez csak 2–4%, tehát nem haladja meg a kontrollértéket. Mindez egyértelműen anyai ágon örökölt genetikai tényezőkre utal. Ezt a következtetést erősíti az anyai nagybácsik vizsgálata. Ha az illető nagybácsi homoszexuális volt, az unokaöcs hasonló hajlamai 7–10%-ban jelentek meg, míg homoszexuális apai nagybácsi esetében a hatás nem érvényesül és az unokaöcsök esetében az egynemű vonzódás nem lépi túl az átlag populáció 2–3%-át.

Az említett adatok a genetikai háttér meglétét bizonyítják, de emellett azt sugallják, hogy a „tanult” viselkedésformák jelentősége is számottevő. Ha ugyanis egy homoszexuális testvér mellett az örökbefogadott (azaz genetikailag nem rokon) fiúgyermeket vizsgálták, az ő homoszexualitás-arányuk 5–7% volt, tehát magasabb, mint a kontrollérték.

Ezek a vizsgálatok tehát bebizonyították, hogy mind a genetikai, mind a „tanult” tényezők jelentős szerepet játszanak a homoszexualitás kialakulásában.

Terhesség alatti és szülés utánni depresszió

2007 június 25. | Szerző: DRsz

 Sokakat érintő témáról szeretnék írni, ne féljünk kimondani vagy segítséget kérni problémáink leküzdéséhez. Ha van kérdesetek írjatok,üdv

A mindennapi élet jelenségeinek, így a terhesség alatti és szülést követő szorongásos és depresszív jelenségek pszichiátrizálása a civilizált világban súlyos következményekkel jár. Az utóbbi években számos vizsgálat igazolta, hogy a placentán ill. az anyatejjel a magzatba ill. a csecsemő átjutó pszichotrop, vagyis az agyműködést módosító gyógyszerek beláthatatlan következményekkel járnak. Leírták az újszülötteknél az SSRI megvonási szindrómát, bizonyítottan megnövekedett a koraszülések és a születési defektusok száma, és egy életveszélyes rendellenesség is, az állandósult magasvérnyomás a tüdőartériában is hatszor gyakoribb terhesség alatt SSRI-t szedő nők újszülötteinél.
Valójában a terhesség alatti, nem pszichotikus tünetekkel jaró szorongásos és depresszív állapotok evoluciós megközelítésben nem pszichiátriai betegségek, hanem sok okra visszavezethető emocionális reakciók. Részben a magzat tápanyagszükségleteivel kapcsolatba hozható, fokozatosan kialakuló anyai hiányállapotokról van szó (omega-3, folsav, B12, vas, cink, szelén, koleszterin, D vitamin), részben evolúciós keretben értelmezhető, a csökkent támogatottságra, vagy az utódnevelés fokozott kockázataira adott adaptív negatív emocionális állapotnak tekinthető. Mindez megadja a kezelés irányelveit is: a hiányállapotok megszüntetése, és a pszichoszociális feltételek javítása.

A depresszió mint gyűjtőfogalom/a depressziófogalom tudománytalansága

A depresszió pszichiátriai definíciója:

• -levert hangulat
  
• -örömképtelenség
  
• -jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás(?)
  
• -alvásképtelenség vagy sok alvás(?)
  
• -izgatottság vagy gátoltság(?)
  
• -fáradtság
  
• -csökkent gondolkodási, koncentrációs és döntési képesség
  
• -halál gondolatával való foglalkozás

Problémák a definícióval:

• a tünetek megegyeznek a stresszre, valós vagy szimbolikus veszteségre adott reakciókkal. Mivel ez egy általános emberi jelenség és természetes reakció, nem tekinthetjük betegségnek. “Kezelése” a stresszor megszüntetését jelenti.
  
• Nem lehet homogén betegségnek tekinteni azt, ami önmagával ellentétes tüneteket okozhat (kérdőjeles tételek).

Egy cikk

Jerome C. Wakefield; Mark F. Schmitz; Michael B. First; Allan V. Horwitz: Extending the Bereavement Exclusion for Major Depression to Other Losses Evidence From the National Comorbidity Survey. Arch Gen Psychiatry. 2007;64:433-440

A vizsgálat tanulsága: a depresszió nem különíthető el a különféle veszteségektől.
Mindezt jól tudjuk a napi gyakorlatból: a legtöbb antidepresszánssal kezelt ember valójában életeseményre válik lehangolttá, “depresszióssá”

További problémák a depresszió pszichiátriai fogalmával

• A depresszió nem biológiai betegség, oka nem az agy biokémiai egyensúlyzavara. Soha nem sikerült még a kutatások 50 éve alatt igazolni, hogy a szerotonin lecsökkent szintje okozná a depressziót. Ez valójában egy blöff, amit az egész média és a pszichiáterek nagy része terjeszt.
  
• A depresszió diagnózisok száma az ötvenes évektől napjainkig háromezerszeresére nőtt. Ha a depresszió biológiai betegség volna, ez nem volna lehetséges. Valójában diagnózisjárványról és betegségkereskedésről van szó.
  
• a diagnózisok megbízhatósága nagyon gyenge.

Sandifer, Pettus és Quade 1964-ben publikálták vizsgálatukat. Tíz képzett pszichiáter 91 beteget kérdezett ki, s 57% esélye volt annak, hogy legalább két diagnózis egyezzen!
Beck és mtsi. (1962) 153 beteg vizsgálatánál 54%-os egyezést talált a diagnózisok között.
van Os és mtsi. (1999) vizsgálatában a DSM-III-R, a Research Diagnostic Criteria (1978) és a BNO-10 alapján diagnosztizált 700 krónikus pszichotikust. Ebben pl. major depresszió 2-től 10%-ig, a bipoláris betegség 2.3-tól 9.4%-ig, mánia 2.6-tól 12.3%-ig., schizoaffektív bipoláris 3.3%-tól 18.3%-ig terjedt.

Az antidepresszánsok és a magzati ártalmak

Miközben nincs semmiféle korrekt vizsgálat arról, hogy hatásos-e bármelyik antidepresszáns terhességi vagy szülés utáni depresszióban, miközben nincs is törzskönyvezve egyetlen egy antidepresszáns sem terhességgel kapcsolatos depresszióban, a világon milliószámra írják fel terhes és szoptatós anyáknak e szereket, azt állítva, hogy nincs kockázata e szereknek, ill. hogy “nagyobb a kockázat nem szedni ezeket, mint depressziósnak lenni”.

Valójában egy vizsgálatban, melyben 120 000 anya és újszülött adatait dolgozták fel, az derült ki, hogy az SSRI-al kezelt depressziós anyák gyermekei a nem kezelt depressziósokhoz képest:

• átlagban egy héttel korábban születtek
  
• alacsonyabb volt a születési súlyuk
  
• kétszer annyi légzési panaszt mutattak
  
• gyakoribb volt a koraszülés
  
• valószínűbben kellett három napnál tovább maradniuk a kórházban

Mivel ezek a szerek jelentősen módosítják az agy működését, kezdetektől logikus volt, hogy a fejlődő agyat súlyos felelőtlenség kitenni ilyen szerek hatásának, mert a hosszú távú következmények beláthatatlanok.
Vagy 15 éven át tagadták az antidepresszáns kezelés veszélyességét, mára azonban egyre több adat gyűlt fel arról, hogy az antidepresszánsok terhesség alatti szedése súlyos veszélyeknek teszi ki a magzatot.

A vizsgálatok megállapításai:

• alacsonyabb születési súly
  
• spontán abortusz, koraszülés
  
• magzati halál
  
• állandósult tüdőartériás magasvérnyomás (hatszor nagyobb a kockázat, halálos lehet)
  
• veleszületett szívfejlődési rendellenességek
  
• légzési nehézségek (születés utáni napokban kezdődik, gyakran gépi lélegeztetés szükséges)
  
• újszülöttkori SSRI megvonási szindróma
  
• újszülöttkori szerotoninszindróma
  
• Alacsony vércukorszint (károsítja az agyat és a fejlődést)
  
• gyenge izomtónus
  
• epilepsziás rohamok
  
• alacsony Apgar pontszám (gyenge sírás, cianózis)
  
• nyugtalanság, alvászavar

Nem tudjuk, mik a rejtett kockázatok, pl. mi az SSRI-hatásnak kitett idegrendszer későbbi problémája.

A depresszió, mint evolúciósan kialakult alkalmazkodási válasz

A “depresszió” rendkívül elterjed reakció, a törzsfejlődés során kiszelektálódott volna, ha káros lenne. Egy adaptív reakciót nem biztos, hogy kezelni kell, de ha igen, semmiképpen nem vegyületekkel. Ha ugyanis a depresszió adaptív reakció, akkor azt kell megváltoztatni, amire reakcióként megjelenik.

Általában úgy gondoljuk, hogy a depresszió védekezés

• -veszteség, halál, trauma esetén
  (segíti a leválást, a veszteségfeldolgozást- ez a gyász)
  
• -vagy szociális bukás/vereség esetén, ill.
  (megóv a további fölösleges harctól, küzdelemtől)
  
• – tanult tehetetlenség állapotában
  (megóv a további energiapazarlástól, hiábavaló próbálkozástól)
  
• – amikor kevés a táplálék
  (pl. télen, ínség idején, energiatakarékos, megóv a fölösleges mozgástól)

Az evolúciós értelmezés szempontjai

Az emberi jelenségek evolúciós megközelítésénél fontos szem előtt tartani, hogy:

1. génjeinkben őskori viszonyokhoz való alkalmazkodást hordunk
   
2. az evolúciós alkalmazkodás egyik eszköze a lelkiélmény (pl. depresszió)
   
3. az evolúciósan kialakult és megjelenő viselkedések/élmények az egyén akarata ellenére működnek
   
4. jelentésük túlmutat az egyéni megfontolásokon
   (pl. az anya akarja gyermekét, de mégis terhességi depressziója alakul ki az apa elfordulása miatt)

A gyermekvállalás evolúciós szempontjai

Az evolúcióban minden a SIKERES szaporodásnak van alárendelve.

1. A sikeres szaporodás feltételezi
   
   
   
   • -a megfelelő táplálékmennyiséget
     (táplálékhiány esetén már a megtermékenyülés is kétséges, a kihordás és a szoptatás is veszélybe kerülhet)
     
   • -a szociális támogatottságot, különösen az apa létét és támogatását
     (a nő nem tud egyedül sikeresen megküzdeni a csecsemő gondozásával)
   
   
2. az utód életképességét
   (időre, egészségesen születés)
   
3. a felneveléshez szükséges erőforrások meglétét
   (házasság, anyagi biztonság, érzelmi biztonság)
   
4. Az egykoron a hatékony alkalmazkodást szolgáló mechanizmusok mára érvényüket veszíthetik
   (pl. szociális támogatás nélkül is felnevelhető a gyermek)

A terhességi és szülés utáni depresszió evolúciós értelmezése

A terhességi és a szülés utáni depresszió evolúciós célja és értelme vagy kiváltani a környezet nagyobb támogatását vagy a gyermek amúgy is bekövetkező elvesztésének előkészítése/előidézése
Utóbbi szempont miatt is fontos hangsúlyozni, hogy itt az anya akaratától és egyéni megfontolásától független, mára nem is feltétlen hasznos biológiai mechanizmusok működéséről van szó!

Terhességi depresszió

A terhesség alatti depresszió a magas stresszhormon szintek miatt spontán abortuszt, koraszülést, alacsony születési súlyt, lelassult magzati növekedést eredményezhet. A terhesség alatti depresszió tehát evolúciós értelemben a magzat elvesztését, vagy az utód csökkent életképességét szolgálja, mert az anyai szervezet “menetközben” kudarcra ítélt vállalkozásnak minősíti a szaporodási próbálkozást.

A terhességi depresszió okai a vizsgálatok szerint:

1. alacsony jövedelem, anyagi nehézségek
   
2. nem kívánt terhesség
   
3. fiatal anyai életkor
   
4. komoly házastársi konfliktusok
   
5. a partner hiánya
   
6. anyós-meny konfliktusok
   
7. korábbi depresszió
   
8. munkanélküliség
   
9. stresszelő események
   
10. egy svéd vizsgálatban a bevándorolt, nyelvet nem tudó státusz

Mindezek közvetve vagy közvetlenül a gyermek felnevelését veszélyeztető tényezők.

A szülés utáni depresszió evolúciós szemlélete

Mivel a megszületett utód szoptatása és nevelése -őskori viszonyok közt – nagyobb befektetést igényel, mint maga a terhesség kihordása, az utód felnevelésének bármilyen akadálya azt eredményezheti, hogy az anya elforduljon az utódtól és ne nevelje fel.

A vizsgálatok szerint szülés utáni depressziót okoz:

1. a megfelelő emocionális támogatottság hiánya (pl. érdekházasság)
   
2. a gondozáshoz szükséges feltételek hiánya (pl. lakás)
   
3. a házastárs támogatásának hiánya (pl. mulatós férj)
   
4. a szociális támogatottság hiánya (pl. ellenséges család)
   
5. házassági problémák (pl. az apa elfordulása, gyermekre való féltékenysége)
   
6. terhességi és születési komplikációk (veszélyeztetett terhesség, túlzott elhízás, vérzés, terhességi magasvérnyomás, diabétesz) ==> az anya élete kerül veszélybe
   
7. éretlen, kis súlyú újszülött
   
8. elégtelen korai fejlődés (pl. lemaradt mentális és motoros fejlődés)

Ennek két kimenetel lehetséges:

-sikerül nagyobb támogatottságot kiváltani a környezetből (“nem hagyják veszni” a gyermeket, tehát hatékonyan átvállalják a nő terheit) – a nő csökkenti érzelmi bevonódását, védekezve egy hamarosan bekövetkező veszteség miatt (az újszülött életképtelenségéből bekövetkező esetleges halál esetén)

A szülés utáni depresszió ősi mechanizmus, ma már – a modern orvosi ellátás és a jobb gazdasági körülmények miatt- nem feltétlen hasznos. Azonban akár indokolt, akár nem a terhességi és szülés utáni depresszió, semmiképpen nem betegség, hanem adott életkörülményekre adott -olykor idejétmúlt- alkalmazkodási válasz.

 

2007 június 19. | Szerző: DRsz

 

Szia Kiss A ! Az ágybavizelés nagyon gyakori próbléma, azt írtad nem történt semmi zavaró  a családi életetekben, tehát az  otthoni stresszt kizártnak tartod.Lehetséges ,hogy a gyerek húgyuti fertőzést szedett össze, illetve vesepróblémája van.Érdemes mindenképp felkeresni a háziorvost,ha ez sem vezet eredményre akkor el kell beszélgetni a gyerekkel nem-e bántja, foglalkoztatja valami próbléma, esetleg az iskolába érte valami atrocítás.Üdv

Pár mondat erejéig ismertetném veled a kórképet.

 

Pszichés vagy szervi okok?

Megkülönböztetünk organikus, azaz szervi eredetû, és nem organikus, azaz fõként pszichés eredetû bevizelést. Azért fontos ezeknek az elkülönítése, mert ez határozza meg a további teendõket. A differenciáldiagnózis (elkülönítés) az urológus és nefrológus (vesebetegségekkel foglalkozó orvos) feladata. Vizeletvizsgálat, vese és gerinc röntgen alapján lehet a szervi eredetet igazolni vagy kizárni.

Az organikus eredetû enurézis kezelése elsõsorban a fent említett urológus és nefrológus tevékenységi körébe tartozik, míg a nem organikus esetekben általában gyermekpszichológiai, gyermekpszichiátriai kezelésre kerül sor.

Elsõdleges és másodlagos enurézis

Abban az esetben, ha a gyermek 4-5 éves koráig soha nem volt legalább fél éven keresztül szoba, ágytiszta, primer, azaz elsõdleges formáról van szó. Ha volt a gyerek életében olyan, legalább féléves idõszak, mikor tudta tartani a vizeletét, szekunder, azaz másodlagos enurézisrõl beszélünk. Ez a megkülönböztetés is a teendõk meghatározása miatt fontos.

A primer enurézis fennállhat a hólyag kapacitásának elégtelen volta, vagy a vizeletürítésben résztvevõ agyi központ, illetve idegpályák éretlen volta esetén, valamint nem megfelelõ szobatisztaságra szoktatás következtében.

A szobatisztaság tanulása

A hólyagfunkció akaratlagos szabályozása tanulási folyamat eredménye. A megfelelõ szobatisztaságra szoktatás (toaletttréning, kondicionálás): mikor a szülõk (anya) elérkezettnek látják az idõt, (képes a gyermek az együttmûködésre, tud valamennyire uralkodni a záróizmain, tudja jelezni valamilyen módon szükségletét) leveszik a gyerekrõl a pelenkát és elkezdik egyre nagyobb rendszerességgel bilire ültetni. Próbálják megértetni vele, hogy szeretnék, ha ebbe végezné dolgát. Ha ez sikerül, azonnal megdicsérik, mosollyal jutalmazzák, ami a helyes viselkedés pozitív megerõsítése. A szülõk másik elvárása, hogy a nadrág száraz maradjon. Siker esetén ezt is örömmel nyugtázzák, ami további megerõsítés a gyerek számára.

2007 június 18. | Szerző: DRsz

 Szia Renáta! Remélem tudtam segíteni, hogy felismerd magadon a tüneteket(ha léteznek),arra kérlek ha bármit is felismersz magadon a felsoroltak közül Fontos hogy szakemberhez fordulj!!!.Üdv.

A szülés utáni, ún. perinatális zavaroknak több fajtája létezik, és természetesen az már a végsõ pont, mikor egy anya a gyermeke ellen fordul. Az enyhébb állapot azonban (szerencsére ritkán) észrevétlenül fordulhat át súlyosabba, ezért átsiklani felette sohasem szabad.

Baby blues

A statisztikák szerint a frissen szült nõk 50-80%ánál, általában a szülést követõ 3.4. napon jelentkezik az ún. baby blues vagy más néven gyermekágyi szomorúság. A vélemények megoszlanak arra vonatkozólag, hogy ez a fáradékonysággal, kialvatlansággal járó állapot betegségnek vagy normál reakciónak tekinthetõe. A kialvatlanságon túl persze vannak egyéb, aggodalomra inkább okot adó tünetek is, mint például a gyakori sírás, ingerlékenység, vagy félelem érzése. Legfõbb jellegzetesség maga a változékonyság, például az eufórikus boldogságérzés hirtelen átváltása sírógörcsbe. A nehezen körülírható tünetekre jellemzõ még, hogy a kismama gyakran csak utólag képes beszámolni ilyen tapasztalatairól.

A baby blues 78 napnál nem tart tovább, a félelem és levertség hullámai normális esetben hamar elcsitulnak. Ez az állapot azonban mindenképpen figyelmet érdemel, amennyiben elõfutára lehet a súlyosabb szülés utáni pszichózisnak vagy depressziónak.

Okok

Az érzelmi hullámvölgyért a hormonokat szokás okolni, de a kutatóknak eddig még nem sikerült megállapítani, hogy pontosan melyiket. Csúcspontját a szülés utáni harmadik napon éri el, ezért gyakran összefüggést vélnek felfedezni a tejbelövelléssel, illetve a kórházból való hazatéréssel is. A megfigyelések szerint gyakrabban elõfordul azoknál az anyáknál, akik elsõ gyermeküket hozták világra, illetve akik a szülés elõtt premenstruációs szindrómától szenvedtek.

Szülés utáni pszichózis

Igen ritka, de minden esetben kórházi kezelést igényel post partum pszichózis. A kisbaba ellátását gyakran lehetetlenné tevõ állapot, általában a bipoláris depresszióhoz hasonló tünetekkel jár. Bár a szülés utáni napokban is elkezdõdhet, de általában késõbb, a 3.4. hónapban jelentkezik súlyosabb formájában. Ha a környezet azt tapasztalja, hogy az újdonsült anyuka dezorientált, viselkedése bizarr, hangulata szélsõséges, vagy éppen hallucinációk gyötrik, netán bántalmazza a kicsit, késlekedés nélkül szakemberhez kell fordulni. Nem érdemes az idõre bízni az olyan furcsaságok “megoldódását” sem, ha például a kismama szélsõségesen túlzásba viszi a gyermek öltöztetését, “technikai” ellátását az érzelmi kontaktus rovására.

A betegséget laktációs pszichózisként is szokták emlegetni. Ez a mára már elavult elnevezés arra utal, mintha a tej, mint valamiféle méreg, lenne felelõs a tünetekért, és a gyógyuláshoz vezetõ utat a tej elapasztásában vélték megtalálni. Napjainkban valószínûnek tartják, hogy a hormonális folyamatok állnak a háttérben, hiszen a kórkép elõfordulása a különbözõ kultúrákban, sõt az elmúlt 150 évben közel azonos.

Kockázati tényezõk

Tudatállapot változás szinte minden szülésnél megjelenik, de vannak olyan esetek, amikor ez súlyosabb és tartósabb. A szülés utáni pszichózis súlyosságát jelzi, hogy szélsõséges esetben az öngyilkossági illetve gyilkossági késztetések miatt veszélyeztetheti mind az édesanya, mind a gyermek életét. Kialakulásánál kockázati tényezõ, ha az anyának korábban volt már ilyen pszichotikus epizódja, esetleg elvesztett már kisbabát. Rontja a helyzetet, ha a környezet, és fõleg a partner támogatása nem megfelelõ.

Külföldön az ilyen anyukák kezelését már úgy oldják meg, hogy közben nem kell elválniuk gyermeküktõl. Hazánkban a probléma megoldása még gyermekcipõben jár, de ugyanakkor tudni kell azt is, hogy más pszichiátriai kórképekhez képest a szülés utáni pszichózisok kedvezõbb lefolyásúak, nagyobb a teljes gyógyulás aránya.

Tesztek

2007 június 18. | Szerző: DRsz

 

	Depresszió teszt A Beck-féle depresszió-önértékelő skála szűrésre, tájékozódásra megfelelő, de a depresszió diagnózisának felállítására nem alkalmas.
	1. Minden érdeklődésemet elvesztettem mások iránt.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	2. Képtelen vagyok bármilyen döntésre.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	3. A szokottnál órákkal korábban ébredek fel, ezután pedig nem tudok ismét elaludni.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	4. Túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy bármit is csináljak.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	5. Annyira aggódom fizikai panaszaim miatt, hogy másra már nem is tudok gondolni.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	6. Nem tudok ellátni semmilyen munkát.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	7. A jövőt reménytelennek látom.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	8. Mindennel elégedetlen, vagy közömbös vagyok.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző
	9. Állandóan hibákat keresek magamban.
		Egyáltalán nem jellemző    Alig jellemző    Jellemző    Nagyon jellemző

Az értékelést  holnapra megírom. Sok sikert!

Terápiák

2007 június 4. | Szerző: DRsz

 

Depresszió gyanúja esetén pszichiátriai szakvizsgálat szükséges, mert a tünetek sokfélesége és az életkori sajátosságok miatt más kezelendő kórformáktól is el kell különíteni a depressziót. A depresszió gyógyítható betegség. Kezelésében különféle egyéni és csoportos pszichoterápiás kezelések sora, valamint korszerű hangulatjavító gyógyszerek, un. antidepresszánsok állnak rendelkezésre. A depressziós gyermeknek / fiatalkorúnak nagy szüksége van a család és a környezet támogató megértésére.

Milyen terápiás lehetőségek léteznek?

Mi történik a “beszélgetős” terápia keretein belül?

A kliens és a terapeuta közös megegyezés alapján határozza meg, miről lesz szó. A terápia célja az, hogy a kliens önállóan meg tudjon birkózni saját depressziós gondolataival, erre tanul módszereket a terápiás beszélgetésben. Nem kell olyan dolgokról beszélnie, amiről nem akar, és “nem vájkálnak a lelkében” sem.

Egyedül leszek-e a terápián?

A depresszió kezelése legtöbb esetben egyéni terápia, vagyis csak ketten vannak jelen, a kliens és a terapeuta. Egyes esetekben csoportterápia is lehetséges, de csak a kliens kifejezett kérése alapján. Ilyenkor hasonló problémájú emberek (6-15 főig) vesznek részt a csoportban, egy terapeuta vezetésével. Ennek a módszernek egyik előnye az, hogy a terápián túl a hasonló problémával küzdő emberek egymást is támogathatják problémájuk leküzdésében.Az egyéni terápia időtartama 30 perc és egy óra között mozog. A csoportterápia időtartama egy órától 2 óráig terjedhet.

Ha már meggyógyultam visszatérhet-e a depresszió?

A depresszió az esetek egy részében visszatérhet, de ez egyáltalán nem törvényszerű! Attól is függ sok esetben, mi történik velem a jövőben, hiszen a negatív életesemények depressziót okozhatnak, attól függetlenül is, voltam-e már depressziós vagy sem.

 

 

 

2007 május 23. | Szerző: DRsz

 Üdv! Hamarosan  a terápiákról fogok részletessen írni.

2007 május 18. | Szerző: DRsz

 Üdv mindenkinek!

Sajnos az utóbbi időben sok volt a munkám ezért nem tudtam nektek írni, ígérem, bepótolom. Szeretnék pár sort írni a gyermekkori depresszióról is. Ha van, kérdésetek szívesen válaszolok, írjatok bátran.

Gyermekeknél és ifjúkorúaknál – csakúgy, mint felnőtteknél – akkor beszélünk depresszióról, ha a depressziós tünetek egy csoportja (pl. lehangoltság, letörtség, szomorúság, étkezési problémák, alvászavarok) egyfolytában legalább két hétig vagy tovább fennáll. Ilyenkor pszichológushoz, orvoshoz kell fordulni.

Míg gyermekkorban a fiúk és a lányok egyforma arányban lehetnek depressziósok, fiatalkorúaknál gyakrabban figyelhető meg ez a betegség lányoknál, mint fiúknál (kb. 2:1 arányban). Ez részben a biológiai fejlődés adott szakaszára, valamint a kamaszkori problémák feldolgozási nehézségeire vezethető vissza.

A depresszió gyakran nehezen felismerhető betegség, különösen gyermekeknél és fiatalkorúaknál. Ebben az életkorban a tünetek nem egészen egyértelműen, rejtett formában is megjelenhetnek. Míg felnőtteknél pl. lehangoltság, nyomott hangulat, motivációhiány és tépelődés depresszióra utalhatnak, nem biztos, hogy ugyanez a tünetcsoport gyermekeknél és fiatalkorúaknál is depressziós megbetegedést jelent.

Óvodás és iskolás gyermek depressziója:

Az e korosztályba tartozó depressziós gyermekek tünetei közül első sorban a gyakori sírás, szomorúság, álmatlanság emelhető ki. Nincs kedvük a játékhoz, visszahúzódóan viselkednek szüleikkel, felnőttekkel és társaikkal. Elveszítik fantáziájukat és sokszor fáradtnak tűnnek. Étvágytalanság, fogyás vagy éppen túlzott étvágy (különösen nassolás) jelentkezhet náluk. Ezek a gyermekek passzivitásukon vagy pszicho motoros nyugtalanságukon (ide-oda szaladgálás minden cél nélkül) keresztül is kitűnnek társaik közül. Néha kényszerbetegségre utaló tünetek is jelentkezhetnek, például túlzott rendtartás, a villany lekapcsolásának többszöri ellenőrzése, az ajtó becsukásának / zárásának többszöri kontrollálása, játékok katonás egymásmellé rendezése, színes ceruzák bizonyos rendben történő elhelyezése stb. Depressziós óvodáskorúak és kisiskolások többször panaszkodnak például fej- és hasfájásra, mindennemű szervi megbetegedés nélkül. Elhangozhatnak már a következő, segítség után kiáltó kijelentések is:

·         Engem senki sem szeret.

·         Senki sem akar velem játszani.

·         Mindig én vagyok az, aki hibát követ el.

·         Ezek a mondatok utalhatnak már ebben az életkorban is megcsappant önbizalomra vagy oktalan kisebbségi érzésre

·         A depresszió következményei közül ki kell emelni ennél a korcsoportnál is a koncentrációs készség és a teljesítőképesség romlását, a tanulmányi eredmények rosszabbodását, valamint a szociális fejlődésben való visszamaradást. A depresszió felismerésének hiányában gyakran tartják a beteg gyermeket egyszerűen lustának és butának. Depresszió hatására már ebben a korban is megjelenhet a halál utáni vágy, az öngyilkosság gondolata. Minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé konkrét a halál utáni vágy megfogalmazása. Szerencsére igen ritka óvodásoknál és alsó tagozatos gyerekeknél az öngyilkosság vagy az öngyilkossági kísérlet.

Egy beszélgetést pozitívan befolyásoló tényezök:

• a segítségre szoruló megértő meghallgatása,
  
• a panaszok komolyan vétele,
  
• az érzések tiszteletben tartása,
  
• panaszok lekicsínylésének elkerülése,
  
• szituációnak megfelelő dícséret,
  
• sikekerélmény elősegítése,
  
• pozitív aktivitások szorgalmazása és
  
• a döntések, valamint egyéni felelősségérzet támogatása.


• 
  

  A szülők, tanárok és hozzátartozók legfontosabb feladata az, hogy időben felismerjék a gyermekkori / fiatalkori depressziót. A következő lépés a segítségnyújtás, a megértő meghallgatás, valamint a gyermek mielőbbi pszichológushoz, orvoshoz vagy pszichiáterhez való eljuttatása, hiszen depresszió esetén nagyon fontos a gyors és professzionális segítségről történő gondoskodás.



• 
  

  Szia nunika!



• 
  

  A hozzám intézett kérdésedre válaszolva:



• 
  

  Mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a tartós idegesség, feszültség kialakulását?

  
  
  
  
  1. A dolgainkat ha lehet, előzetesen megállapított napirend szerint végezzük. Ez meggátolja azt, hogy a feladatok és problémák feltorlódjanak, és időzavarba kerüljünk.
     
  2. Minden nap hagyjunk időt a lazításra (ha többre nincs idő, legalább fél órát), és a hétvégék legalább egy részét mindig töltsük pihenéssel.
     
  3. Rendszeresen iktassunk be a hétköznapjainkba aktív pihenéssel járó tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat csinálunk, amelyek igazi, a hétköznapokból kizökkentő élményekkel járnak, pl. kirándulás, buli, együtt elmenni másokkal valahova, stb. – ez elsősorban azoknak fontos, akiknek a munkájuk és a háztartás tölti ki szinte minden idejüket, vagy olyan nagy az iskolai leterheltségük, hogy otthon is egész nap tanulnak.
     
  4. Ha van rá lehetőségünk, mozogjunk rendszeresen (ez nem feltétlenül sport kell, hogy legyen, lehet biciklizés, tánc, kocogás, túra stb.)
     
  5. Bármennyire is túl vagyunk terhelve, ne hanyagoljuk el az együttléteket barátainkkal, rokonainkkal vagy más számunkra fontos emberekkel, rendszeresen fordítsunk időt a velük való közös kikapcsolódásra és rendszeres beszélgetésekre.


• Ha  van kérdésed írj, üdv.

Kicsit bővebben….

2007 április 29. | Szerző: DRsz

 Üdv! Pár mondat hogy közérthetőbb legyen mindenki számára a betegség kórképe.

Azt, hogy valakiből depressziót váltanak-e ki bizonyos élethelyzetek, vagy, hogy függetlenül a körülményektől depressziós tünetek jelentkeznek-e nála, az agyban lejátszódó kémiai folyamatok határozzák meg. A depresszió kialakulásának oka a központi idegrendszer megváltozott (általában csökkent) szerotonin és/vagy noradrenalin aktivitása, de valószínűleg egyéb ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) és neuropeptidek is szerepet játszanak. A szerotonin és a noradranalin ingerületátvivő anyagok, melyek az idegsejt-végződések (szinapszisok) közti kapcsolattartásban játszanak fontos szerepet. A túlzott szerotonin újrafelvétel a neurotranszmitter szintjének csökkenéshez vezet az idegsejtek közti résben. Ennek következményeként az érintett kémiai idegingerületátvitel helyek (szinapszisok) nem megfelelőképpen vagy egyáltalán nem működnek.

 

A ma ismert, hatékony depresszió elleni szerek, antidepresszívumok növelik a szerotonin, illetve a noradrenalin mennyiségét a központi idegrendszer bizonyos részeiben. A kórkép alapját képző biokémiai zavar így rövid idő alatt helyreáll (a legújabb antidepresszívumok két-három hét múlva hatnak), a súlyos tünetek pedig javulnak, majd megszûnnek.

 

Súlyosabb depresszió esetén – öngyilkossági gondolatok előfordulásakor mindenképp – alapvető terápiás eszköz a gyógyszerelés, mint a pszichoterápia! fontos kiegészítője. A páciens számára leghatékonyabban működő gyógyszer megtalálása gyakran több próbálkozást igényel, hiszen mindenkinek alkatilag más-más szer válhat be. Előfordulhat, hogy valaki régebbi, erősebb (de kellemetlenebb melléktünetekkel járó) szerekre jobban reagál. Kijelenthetjük, hogy az antidepresszánsok nem váltanak ki függőséget.

 

Az depresszió elleni szereket hatásuk, illetve kémiai összetételük szerint több csoportba sorolják. Az egyik legrégebbi szer, a klasszikus vagy Monoamin-oxidáz(MAO)-bénító vagy gátló, hatékonynak bizonyul a depresszión kívül a szorongásos betegségek – elsősorban fóbiák és kényszerek – kezelésében is, alkalmazását azonban jelentősen korlátozza a szigorú diéta. Ez a szer nem szelektív, azaz mind a MAO-A – melynek fő összetevője a noradrenalin és a szerotonin – mind pedig a MAO-B enzimet bénítotják, és hatása visszafordíthatatlan, irreverzibilis.

 

A klasszikus felvétel gátlók, illetve „(re) uptake-gátlók” vagy triciklikus antidepresszánsok (TCA) legalább olyan jól kezelik a depressziót, mint a modernebb SSRI-szerek, és az “új generációs” antidepresszánsok, de veszélyesebbek a mellékhatásaik, és a túladagolásuk halálos lehet. Magyarországon törzskönyvezett fajtái: amitriptylin (Teperin), clomipramin (Anafranil), dibenzepin (Noveril), imipramin (Melipramin), maprotilin (Ludiomil, Maprolu), mianserin (Tolvon), trimipramin (Sapilent). Gyakori enyhe mellékhatásaik lehetnek a szédülés, álmosság, szájszárazság, székrekedés, vizelet-visszatartás, álló helyzetben bekövetkező vérnyomásesés, hosszútávon súlygyarapodás stb.

 

Az antidepresszánsok új nemzedéke, az SSRI-k (Selective Serotonin Reuptake Inhibitors), a szelektív szerotonerg szerek forradalmasították a depresszió kezelését. Biztonságos, jól tolerálható, hatékony szerek, és a depresszión kívül más pszichiátriai kórképek, a pánikbetegség, a kényszerbetegség és a bulimia javulását is segítik, de a borderline személyiségzavarosok hangulatingadozásait, kétségbeesését is enyhítik, valamint hatékonyak a premenstruális szindróma ellen. Alkalmazásukkor a gyakori szexuális zavarok (a szexuális izgalom létrejöttének és az orgazmus elérésének gátolása) mellett olyan átmeneti és többnyire veszélytelen mellékhatások jelentkezhetnek, mint fejfájás, hányinger és hasi panaszok – pánikbetegségeknél pedig eleinte a szorongás fokozódása figyelhető meg. Fajtái: citalopram (Seropram), fluvoxamin (Fuvarin), fluoxetin (Apo-Fluoxetin, Deprexin, Floxet, Huma-Fluoxetin, Praxin, Portal, Prozac), paroxetin (Seroxat), sert ralin (Zoloft).

 

Az SSRI-k után következnek az „új generációs antidepresszánsok”, ezeknek vegyes a kémiai összetételük, így a hatásuk is. Ilyen szerek a tianeptin (Coaxil), venlafaxin (Efectin, Faxin), mirtazapin (Remeron), reboxetin (Edronax). Depresszió esetén éppolyhatásosak, mint az SSRI-osztály, noha más betegségeket talán nem gyógyítanak annyira hatékonyan.

 

A moclobemid (Aurorix) a reverzibilis monoamino-oxidáz-A gátló (RIMA), a MAO- bénítók továbbfejlesztett változata – a MAO-A szelektív és reverzibilis bénítója (Reversible Inhibitor of MAO-A), innen a RIMA rövidítés. A reverzibilis MAO- gátlók rendelkeznek a MAO- bénítók hatékonyságával, a páciensnek azonban nem kell szedése mellett diétáznia. A szorongásos betegségek közül a szociális fóbia esetén ajánlott a moclobemid, és idős betegeknél is jól tolerálható szer. Mellékhatásai szédülés, hányinger és inszomnia. Magyarországon ugyan már régóta jelen vannak az antidepresszánsok és egyéb lelki zavart gyógyító szerek – szinte teljes skálájukban -, sokan azonban ma is húzódoznak az „elmebaj” elleni gyógyszerektől, és félnek a hatásuktól. Pedig a depresszió elmondhatatlan iszonyata igenis csökkenthető!

Kezdetek…….

2007 április 27. | Szerző: DRsz

 

Üdv mindenkinek!

Szeretnék elindítani egy olyan blogot ahol tanácsot kérhet mindenki a problémáira, 10 éve dolgozom phszhológusként és sajnos az a tapasztalat, hogy nagyon sok ember küzd megoldhatatlannak tűnő problémával. A blogok közt barangolva azokat olvasgatva döntöttem, el hogy írni fogok az egyik talán” legnépszerűbb” betegségről az: depresszióról.

Sokan nincsenek tisztában milyen súlyos betegség ez valójában, ezért említenék pár általános tudnivalót a korai felismeréshez.

A depresszió fogalma mára általános használatú lett, a szakmai nyelvből köznyelvi szóvá vált. Az orvosi, a pszichiátriai nosológia nagyon precízen meghatározza, hogy mi a depresszió:

Tünetek: levert hangulat, érdeklődés csökkenése, súlyváltozás, alvászavar, nyugtalanság vagy gátoltság, fáradság, érdektelenség, csökkent döntési készség, halál gondolatával való foglalkozás. Visszatérő major depresszív zavar), dysthimiás zavar, depresszív zavar, bipoláris zavar, valami által kiváltott hangulatzavarok (pszichoaktív szer). A folyamat lehet krónikus, katatón, melankóliás, atípusos, posztpartúm, valamint szezonális, epizodikus, rapid ciklusú.

Téves az a nézet, amely a depressziót csupán a hangulati élet indokolatlan és tartós negatív irányú eltolódásával azonosítja. Bár ez a tünet – kisebb-nagyobb intenzitással – gyakorlatilag mindig jelen van, igen gyakoriak az egyéb szimptómák, mint pl. a szorongás, kognitív zavarok, vegetatív, ill. szomatikus tünetek (inszomnia vagy hiperszomnia, étvágytalanság vagy fokozott étvágy, fogyás, obstipáció, amenorrea, szexuális aktivitás csökkenése), valamint a szervi okokkal nem magyarázható nagyfokú fáradékonyság, erôtlenség, fájdalmak és egyéb testi szenzációk (fejfájás, mellkasi nyomás, torok-szorítás, diffúz hasi panaszok, pareszteziák stb.).

A ma érvényben lévő diagnosztikai rendszer alapján a depressziót 9 tünetből álló skálával azonosítják. A tünetek rendre a következők:

1. depressziós hangulat,


2. az érdeklődés beszűkülése, örömtelenség,


3. jelentős súlycsökkenés vagy a-gyarapodás, azaz étvágytalanság vagy farkasétvágyúság,


4. alvászavar (kevés, nyugtalan alvás, vagy túl sok alvás),


5. lelassultság, gátoltság (vagy nyugtalanság, agitáltság),


6. fáradtság (testi, lelki gyengeség),


7. érdektelenség, kóros önvádolás, bűntudat,


8. csökkent szellemi képességek (gondolkodási, összpontosítási, döntési),


9. a halál, az elmúlás gondolata, öngyilkossági eszmék, visszatérően is.

10. A fent részletezett tüneti kép még kiegészülhet testi tünetekkel, csapongással, fejfájással, mellkasi, hasi panaszokkal, vegetatív izgalmi jelekkel, stb. Ami az okok földerítését illeti, a modern tudományos álláspont a különböző okok egyidejű jelenlétét (multikauzalitását) vallja. Ebben helyet kaphat a genetikai hajlamtól a központi idegrendszer biokémiai folyamatainak elváltozásán keresztül a személyiségfejlődés rendellenességéig számtalan tényező.

Persze ennél sokkal összetettebb dologról van szó, ha érdekel a téma benneteket, akkor írjatok, és szívesen válaszolok mindenkinek. Üdvözlettel: Dr. szöszi