• DRsz
• 2007. május 18. péntek

 Üdv mindenkinek!

Sajnos az utóbbi időben sok volt a munkám ezért nem tudtam nektek írni, ígérem, bepótolom. Szeretnék pár sort írni a gyermekkori depresszióról is. Ha van, kérdésetek szívesen válaszolok, írjatok bátran.

Gyermekeknél és ifjúkorúaknál – csakúgy, mint felnőtteknél – akkor beszélünk depresszióról, ha a depressziós tünetek egy csoportja (pl. lehangoltság, letörtség, szomorúság, étkezési problémák, alvászavarok) egyfolytában legalább két hétig vagy tovább fennáll. Ilyenkor pszichológushoz, orvoshoz kell fordulni.

Míg gyermekkorban a fiúk és a lányok egyforma arányban lehetnek depressziósok, fiatalkorúaknál gyakrabban figyelhető meg ez a betegség lányoknál, mint fiúknál (kb. 2:1 arányban). Ez részben a biológiai fejlődés adott szakaszára, valamint a kamaszkori problémák feldolgozási nehézségeire vezethető vissza.

A depresszió gyakran nehezen felismerhető betegség, különösen gyermekeknél és fiatalkorúaknál. Ebben az életkorban a tünetek nem egészen egyértelműen, rejtett formában is megjelenhetnek. Míg felnőtteknél pl. lehangoltság, nyomott hangulat, motivációhiány és tépelődés depresszióra utalhatnak, nem biztos, hogy ugyanez a tünetcsoport gyermekeknél és fiatalkorúaknál is depressziós megbetegedést jelent.

Óvodás és iskolás gyermek depressziója:

Az e korosztályba tartozó depressziós gyermekek tünetei közül első sorban a gyakori sírás, szomorúság, álmatlanság emelhető ki. Nincs kedvük a játékhoz, visszahúzódóan viselkednek szüleikkel, felnőttekkel és társaikkal. Elveszítik fantáziájukat és sokszor fáradtnak tűnnek. Étvágytalanság, fogyás vagy éppen túlzott étvágy (különösen nassolás) jelentkezhet náluk. Ezek a gyermekek passzivitásukon vagy pszicho motoros nyugtalanságukon (ide-oda szaladgálás minden cél nélkül) keresztül is kitűnnek társaik közül. Néha kényszerbetegségre utaló tünetek is jelentkezhetnek, például túlzott rendtartás, a villany lekapcsolásának többszöri ellenőrzése, az ajtó becsukásának / zárásának többszöri kontrollálása, játékok katonás egymásmellé rendezése, színes ceruzák bizonyos rendben történő elhelyezése stb. Depressziós óvodáskorúak és kisiskolások többször panaszkodnak például fej- és hasfájásra, mindennemű szervi megbetegedés nélkül. Elhangozhatnak már a következő, segítség után kiáltó kijelentések is:

·         Engem senki sem szeret.

·         Senki sem akar velem játszani.

·         Mindig én vagyok az, aki hibát követ el.

·         Ezek a mondatok utalhatnak már ebben az életkorban is megcsappant önbizalomra vagy oktalan kisebbségi érzésre

·         A depresszió következményei közül ki kell emelni ennél a korcsoportnál is a koncentrációs készség és a teljesítőképesség romlását, a tanulmányi eredmények rosszabbodását, valamint a szociális fejlődésben való visszamaradást. A depresszió felismerésének hiányában gyakran tartják a beteg gyermeket egyszerűen lustának és butának. Depresszió hatására már ebben a korban is megjelenhet a halál utáni vágy, az öngyilkosság gondolata. Minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé konkrét a halál utáni vágy megfogalmazása. Szerencsére igen ritka óvodásoknál és alsó tagozatos gyerekeknél az öngyilkosság vagy az öngyilkossági kísérlet.

Egy beszélgetést pozitívan befolyásoló tényezök:

• a segítségre szoruló megértő meghallgatása,
  
  
• a panaszok komolyan vétele,
  
  
• az érzések tiszteletben tartása,
  
  
• panaszok lekicsínylésének elkerülése,
  
  
• szituációnak megfelelő dícséret,
  
  
• sikekerélmény elősegítése,
  
  
• pozitív aktivitások szorgalmazása és
  
  
• a döntések, valamint egyéni felelősségérzet támogatása.



• 
  
  

  A szülők, tanárok és hozzátartozók legfontosabb feladata az, hogy időben felismerjék a gyermekkori / fiatalkori depressziót. A következő lépés a segítségnyújtás, a megértő meghallgatás, valamint a gyermek mielőbbi pszichológushoz, orvoshoz vagy pszichiáterhez való eljuttatása, hiszen depresszió esetén nagyon fontos a gyors és professzionális segítségről történő gondoskodás.




• 
  
  

  Szia nunika!




• 
  
  

  A hozzám intézett kérdésedre válaszolva:




• 
  
  

  Mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a tartós idegesség, feszültség kialakulását?

  
  
  
  
  
  
  1. A dolgainkat ha lehet, előzetesen megállapított napirend szerint végezzük. Ez meggátolja azt, hogy a feladatok és problémák feltorlódjanak, és időzavarba kerüljünk.
     
     
  2. Minden nap hagyjunk időt a lazításra (ha többre nincs idő, legalább fél órát), és a hétvégék legalább egy részét mindig töltsük pihenéssel.
     
     
  3. Rendszeresen iktassunk be a hétköznapjainkba aktív pihenéssel járó tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat csinálunk, amelyek igazi, a hétköznapokból kizökkentő élményekkel járnak, pl. kirándulás, buli, együtt elmenni másokkal valahova, stb. – ez elsősorban azoknak fontos, akiknek a munkájuk és a háztartás tölti ki szinte minden idejüket, vagy olyan nagy az iskolai leterheltségük, hogy otthon is egész nap tanulnak.
     
     
  4. Ha van rá lehetőségünk, mozogjunk rendszeresen (ez nem feltétlenül sport kell, hogy legyen, lehet biciklizés, tánc, kocogás, túra stb.)
     
     
  5. Bármennyire is túl vagyunk terhelve, ne hanyagoljuk el az együttléteket barátainkkal, rokonainkkal vagy más számunkra fontos emberekkel, rendszeresen fordítsunk időt a velük való közös kikapcsolódásra és rendszeres beszélgetésekre.



• Ha  van kérdésed írj, üdv.