Hogyan őrizzem meg lelki egyensúlyomat?

Mindennapi életünkhöz hozzátartozik a stressz, a különböző dolgok miatti idegeskedés, feszültség esetleg rosszkedv. Néha úgy érezhetjük, hogy a dolgok borzasztóan összejöttek, esetleg nem látunk kiutat, és emiatt tartósan szoronghatunk is vagy érezhetjük magunkat tartósan idegesnek, rosszkedvűnek. Tekinthetjük ezt persze a mindennapi élet természetes velejárójának is, ennek ellenére nem muszáj hagynunk, hogy úrrá legyen rajtunk.

Mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a tartós idegesség, feszültség kialakulását?

1. A dolgainkat ha lehet, előzetesen megállapított napirend szerint végezzük. Ez meggátolja azt, hogy a feladatok és problémák feltorlódjanak, és időzavarba kerüljünk.
   
2. Minden nap hagyjunk időt a lazításra (ha többre nincs idő, legalább fél órát), és a hétvégék legalább egy részét mindig töltsük pihenéssel.
   
3. Rendszeresen iktassunk be a hétköznapjainkba aktív pihenéssel járó tevékenységeket. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat csinálunk, amelyek igazi, a hétköznapokból kizökkentő élményekkel járnak, pl. kirándulás, buli, együtt elmenni másokkal valahova, stb. – ez elsősorban azoknak fontos, akiknek a munkájuk és a háztartás tölti ki szinte minden idejüket, vagy olyan nagy az iskolai leterheltségük, hogy otthon is egész nap tanulnak.
   
4. Ha van rá lehetőségünk, mozogjunk rendszeresen (ez nem feltétlenül sport kell, hogy legyen, lehet biciklizés, tánc, kocogás, túra stb.)
   
5. Bármennyire is túl vagyunk terhelve, ne hanyagoljuk el az együttléteket barátainkkal, rokonainkkal vagy más számunkra fontos emberekkel, rendszeresen fordítsunk időt a velük való közös kikapcsolódásra és rendszeres beszélgetésekre.

Mit tehetünk azért, hogy egy súlyos problémán ne boruljunk ki túlságosan?

1. Ha valami problémánk van, mindenképpen beszéljük meg azt valakivel, aki számunkra fontos és bizalmas ember. Nincs olyan dolog, amit teljesen egyedül, magunkra hagyatva kéne megoldanunk! Nem baj, ha érdemi tanácsot senki sem tud adni, sokkal fontosabb az, hogy legyen valaki, aki meghallgat minket és együtt érez velünk.
   
2. Ha úgy érezzük, nem tudunk valamit egyedül megoldani, minél előbb keressünk baráti, rokoni vagy egyéb segítséget. Ha úgy érezzük, környezetünkben nincsen senki, akihez fordulhatnánk, forduljunk a legközelebbi tanácsadáshoz (családorvos, pszichológus, pszichiáter, védőnő, diáktanácsadó, kerületi mentálhigiénés tanácsadó stb.). Ha pillanatnyilag nem érhető el senki, de úgy érezzük, azonnali segítségre van szükségünk, a telefon is jó, ha nem tudunk elérni így sem senkit, hívjuk fel valamelyik lelki segítő telefonszolgálatot (06 80 505-525, 505 510, 505 515, 505 506, 505 503, 505 543)
   
3. Sohasem merülhetünk be úgy a munkába, hogy számunkra fontos örömszerző, kikapcsoló, lelki egyensúlyt biztosító tevékenységeket tartósan elhanyagoljuk. A pozitív élmények éppen olyan fontos táplálékok a lélek számára, mint a test számára az étel. Ilyen lelki egyensúly megőrzését biztosító módszerekről olvashatunk az alábbiakban.
   
4. Ha úgy érezzük, hogy semmi másra nem tudunk koncentrálni, csak a problémákra vagyunk beszűkülve és ezen kívül semmi sem fontos jelen pillanatban, és nagyon rosszul érezzük magunkat, azonnal keressünk segítséget. Először valakit, akire nehéz helyzetben számíthatunk és ebben a helyzetben is mellettünk tud lenni, másodszor a 2. pontban felsorolt tanácsadók (telefonos is jó) valamelyikét. Ez különösen fontos akkor, ha nincs mellettünk senki. Lehet, hogy úgy érezzük, ebben a helyzetben senki sem tud segíteni, és csak mi oldhatjuk meg, de egyrészt az életben nincs olyan helyzet, amit egyedül kell megoldani, másrészt a fenti szolgálatokban dolgozó szakemberek arra vannak kiképezve, hogy szinte minden helyzetben segítséget tudjanak nyújtani.

A normális élethez is hozzátartozik a hangulat bizonyos ingadozása, lehetnek rossz napjaink, az élmények sokasága ér minket rendszeresen ezek hatására időnként rossz időnként jobb hangulatunk alakulhat ki. Depressziós tünetekről akkor beszélhetünk, ha az alábbi tünetekből tartósan (pl. több mint két hétig) több is egyidejűleg fennáll:

• hangulatom tartósan rossz
  
• a korábban örömöt jelentő dolgokban nem lelem örömömet többé
  
• korábbi önmagamhoz képest semmit sincs kedvem csinálni
  
• sokat sírok, reménytelennek látom helyzetemet
  
• bűntudattal, önvádlással küszködöm
  
• alvásom/étvágyam jelentősen megváltozik
  
• indokolatlanul fáradt, kimerült, koncentráció és/vagy döntésképtelen vagyok
  
• iskolai vagy munkahelyi teljesítményem romlik
  
• halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim vannak

Ebben az esetben minél előbb keressük fel házi-, iskola-, vagy üzemorvosunkat, a védőnőt vagy valamilyen elérhető pszichiátriai vagy mentálhigiénés tanácsadást vagy rendelést, mert a depressziós tünetek gyógyíthatóak, még akkor is, ha valamilyen valóságos dolog természetes következményeinek tűnnek (pl. ha valamilyen nagyon rossz történik velünk.)

Ha hozzátartozónkon/barátunkon észleljük a fenti tüneteket, próbáljuk őket is haladéktalanul a fenti módon segítséghez juttatni. Fontos: a depressziósok legtöbbször reménytelennek érzik helyzetüket. Emiatt vonakodnak maguktól segítségért fordulni, pedig ez a reménytelenség csak tünete a betegségnek, és negatívan torzítja a valóságot. Valójában a depresszió gyakori probléma, és a szorongásos zavarokhoz hasonlóan szintén sikeresen kezelhető