Terhesség alatti és szülés utánni depresszió

2007 június 25. | Szerző: DRsz |

 Sokakat érintő témáról szeretnék írni, ne féljünk kimondani vagy segítséget kérni problémáink leküzdéséhez. Ha van kérdesetek írjatok,üdv

A mindennapi élet jelenségeinek, így a terhesség alatti és szülést követő szorongásos és depresszív jelenségek pszichiátrizálása a civilizált világban súlyos következményekkel jár. Az utóbbi években számos vizsgálat igazolta, hogy a placentán ill. az anyatejjel a magzatba ill. a csecsemő átjutó pszichotrop, vagyis az agyműködést módosító gyógyszerek beláthatatlan következményekkel járnak. Leírták az újszülötteknél az SSRI megvonási szindrómát, bizonyítottan megnövekedett a koraszülések és a születési defektusok száma, és egy életveszélyes rendellenesség is, az állandósult magasvérnyomás a tüdőartériában is hatszor gyakoribb terhesség alatt SSRI-t szedő nők újszülötteinél.
Valójában a terhesség alatti, nem pszichotikus tünetekkel jaró szorongásos és depresszív állapotok evoluciós megközelítésben nem pszichiátriai betegségek, hanem sok okra visszavezethető emocionális reakciók. Részben a magzat tápanyagszükségleteivel kapcsolatba hozható, fokozatosan kialakuló anyai hiányállapotokról van szó (omega-3, folsav, B12, vas, cink, szelén, koleszterin, D vitamin), részben evolúciós keretben értelmezhető, a csökkent támogatottságra, vagy az utódnevelés fokozott kockázataira adott adaptív negatív emocionális állapotnak tekinthető. Mindez megadja a kezelés irányelveit is: a hiányállapotok megszüntetése, és a pszichoszociális feltételek javítása.

A depresszió mint gyűjtőfogalom/a depressziófogalom tudománytalansága

A depresszió pszichiátriai definíciója:

• -levert hangulat
  
• -örömképtelenség
  
• -jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás(?)
  
• -alvásképtelenség vagy sok alvás(?)
  
• -izgatottság vagy gátoltság(?)
  
• -fáradtság
  
• -csökkent gondolkodási, koncentrációs és döntési képesség
  
• -halál gondolatával való foglalkozás

Problémák a definícióval:

• a tünetek megegyeznek a stresszre, valós vagy szimbolikus veszteségre adott reakciókkal. Mivel ez egy általános emberi jelenség és természetes reakció, nem tekinthetjük betegségnek. “Kezelése” a stresszor megszüntetését jelenti.
  
• Nem lehet homogén betegségnek tekinteni azt, ami önmagával ellentétes tüneteket okozhat (kérdőjeles tételek).

Egy cikk

Jerome C. Wakefield; Mark F. Schmitz; Michael B. First; Allan V. Horwitz: Extending the Bereavement Exclusion for Major Depression to Other Losses Evidence From the National Comorbidity Survey. Arch Gen Psychiatry. 2007;64:433-440

A vizsgálat tanulsága: a depresszió nem különíthető el a különféle veszteségektől.
Mindezt jól tudjuk a napi gyakorlatból: a legtöbb antidepresszánssal kezelt ember valójában életeseményre válik lehangolttá, “depresszióssá”

További problémák a depresszió pszichiátriai fogalmával

• A depresszió nem biológiai betegség, oka nem az agy biokémiai egyensúlyzavara. Soha nem sikerült még a kutatások 50 éve alatt igazolni, hogy a szerotonin lecsökkent szintje okozná a depressziót. Ez valójában egy blöff, amit az egész média és a pszichiáterek nagy része terjeszt.
  
• A depresszió diagnózisok száma az ötvenes évektől napjainkig háromezerszeresére nőtt. Ha a depresszió biológiai betegség volna, ez nem volna lehetséges. Valójában diagnózisjárványról és betegségkereskedésről van szó.
  
• a diagnózisok megbízhatósága nagyon gyenge.

Sandifer, Pettus és Quade 1964-ben publikálták vizsgálatukat. Tíz képzett pszichiáter 91 beteget kérdezett ki, s 57% esélye volt annak, hogy legalább két diagnózis egyezzen!
Beck és mtsi. (1962) 153 beteg vizsgálatánál 54%-os egyezést talált a diagnózisok között.
van Os és mtsi. (1999) vizsgálatában a DSM-III-R, a Research Diagnostic Criteria (1978) és a BNO-10 alapján diagnosztizált 700 krónikus pszichotikust. Ebben pl. major depresszió 2-től 10%-ig, a bipoláris betegség 2.3-tól 9.4%-ig, mánia 2.6-tól 12.3%-ig., schizoaffektív bipoláris 3.3%-tól 18.3%-ig terjedt.

Az antidepresszánsok és a magzati ártalmak

Miközben nincs semmiféle korrekt vizsgálat arról, hogy hatásos-e bármelyik antidepresszáns terhességi vagy szülés utáni depresszióban, miközben nincs is törzskönyvezve egyetlen egy antidepresszáns sem terhességgel kapcsolatos depresszióban, a világon milliószámra írják fel terhes és szoptatós anyáknak e szereket, azt állítva, hogy nincs kockázata e szereknek, ill. hogy “nagyobb a kockázat nem szedni ezeket, mint depressziósnak lenni”.

Valójában egy vizsgálatban, melyben 120 000 anya és újszülött adatait dolgozták fel, az derült ki, hogy az SSRI-al kezelt depressziós anyák gyermekei a nem kezelt depressziósokhoz képest:

• átlagban egy héttel korábban születtek
  
• alacsonyabb volt a születési súlyuk
  
• kétszer annyi légzési panaszt mutattak
  
• gyakoribb volt a koraszülés
  
• valószínűbben kellett három napnál tovább maradniuk a kórházban

Mivel ezek a szerek jelentősen módosítják az agy működését, kezdetektől logikus volt, hogy a fejlődő agyat súlyos felelőtlenség kitenni ilyen szerek hatásának, mert a hosszú távú következmények beláthatatlanok.
Vagy 15 éven át tagadták az antidepresszáns kezelés veszélyességét, mára azonban egyre több adat gyűlt fel arról, hogy az antidepresszánsok terhesség alatti szedése súlyos veszélyeknek teszi ki a magzatot.

A vizsgálatok megállapításai:

• alacsonyabb születési súly
  
• spontán abortusz, koraszülés
  
• magzati halál
  
• állandósult tüdőartériás magasvérnyomás (hatszor nagyobb a kockázat, halálos lehet)
  
• veleszületett szívfejlődési rendellenességek
  
• légzési nehézségek (születés utáni napokban kezdődik, gyakran gépi lélegeztetés szükséges)
  
• újszülöttkori SSRI megvonási szindróma
  
• újszülöttkori szerotoninszindróma
  
• Alacsony vércukorszint (károsítja az agyat és a fejlődést)
  
• gyenge izomtónus
  
• epilepsziás rohamok
  
• alacsony Apgar pontszám (gyenge sírás, cianózis)
  
• nyugtalanság, alvászavar

Nem tudjuk, mik a rejtett kockázatok, pl. mi az SSRI-hatásnak kitett idegrendszer későbbi problémája.

A depresszió, mint evolúciósan kialakult alkalmazkodási válasz

A “depresszió” rendkívül elterjed reakció, a törzsfejlődés során kiszelektálódott volna, ha káros lenne. Egy adaptív reakciót nem biztos, hogy kezelni kell, de ha igen, semmiképpen nem vegyületekkel. Ha ugyanis a depresszió adaptív reakció, akkor azt kell megváltoztatni, amire reakcióként megjelenik.

Általában úgy gondoljuk, hogy a depresszió védekezés

• -veszteség, halál, trauma esetén
  (segíti a leválást, a veszteségfeldolgozást- ez a gyász)
  
• -vagy szociális bukás/vereség esetén, ill.
  (megóv a további fölösleges harctól, küzdelemtől)
  
• – tanult tehetetlenség állapotában
  (megóv a további energiapazarlástól, hiábavaló próbálkozástól)
  
• – amikor kevés a táplálék
  (pl. télen, ínség idején, energiatakarékos, megóv a fölösleges mozgástól)

Az evolúciós értelmezés szempontjai

Az emberi jelenségek evolúciós megközelítésénél fontos szem előtt tartani, hogy:

1. génjeinkben őskori viszonyokhoz való alkalmazkodást hordunk
   
2. az evolúciós alkalmazkodás egyik eszköze a lelkiélmény (pl. depresszió)
   
3. az evolúciósan kialakult és megjelenő viselkedések/élmények az egyén akarata ellenére működnek
   
4. jelentésük túlmutat az egyéni megfontolásokon
   (pl. az anya akarja gyermekét, de mégis terhességi depressziója alakul ki az apa elfordulása miatt)

A gyermekvállalás evolúciós szempontjai

Az evolúcióban minden a SIKERES szaporodásnak van alárendelve.

1. A sikeres szaporodás feltételezi
   
   
   
   • -a megfelelő táplálékmennyiséget
     (táplálékhiány esetén már a megtermékenyülés is kétséges, a kihordás és a szoptatás is veszélybe kerülhet)
     
   • -a szociális támogatottságot, különösen az apa létét és támogatását
     (a nő nem tud egyedül sikeresen megküzdeni a csecsemő gondozásával)
   
   
2. az utód életképességét
   (időre, egészségesen születés)
   
3. a felneveléshez szükséges erőforrások meglétét
   (házasság, anyagi biztonság, érzelmi biztonság)
   
4. Az egykoron a hatékony alkalmazkodást szolgáló mechanizmusok mára érvényüket veszíthetik
   (pl. szociális támogatás nélkül is felnevelhető a gyermek)

A terhességi és szülés utáni depresszió evolúciós értelmezése

A terhességi és a szülés utáni depresszió evolúciós célja és értelme vagy kiváltani a környezet nagyobb támogatását vagy a gyermek amúgy is bekövetkező elvesztésének előkészítése/előidézése
Utóbbi szempont miatt is fontos hangsúlyozni, hogy itt az anya akaratától és egyéni megfontolásától független, mára nem is feltétlen hasznos biológiai mechanizmusok működéséről van szó!

Terhességi depresszió

A terhesség alatti depresszió a magas stresszhormon szintek miatt spontán abortuszt, koraszülést, alacsony születési súlyt, lelassult magzati növekedést eredményezhet. A terhesség alatti depresszió tehát evolúciós értelemben a magzat elvesztését, vagy az utód csökkent életképességét szolgálja, mert az anyai szervezet “menetközben” kudarcra ítélt vállalkozásnak minősíti a szaporodási próbálkozást.

A terhességi depresszió okai a vizsgálatok szerint:

1. alacsony jövedelem, anyagi nehézségek
   
2. nem kívánt terhesség
   
3. fiatal anyai életkor
   
4. komoly házastársi konfliktusok
   
5. a partner hiánya
   
6. anyós-meny konfliktusok
   
7. korábbi depresszió
   
8. munkanélküliség
   
9. stresszelő események
   
10. egy svéd vizsgálatban a bevándorolt, nyelvet nem tudó státusz

Mindezek közvetve vagy közvetlenül a gyermek felnevelését veszélyeztető tényezők.

A szülés utáni depresszió evolúciós szemlélete

Mivel a megszületett utód szoptatása és nevelése -őskori viszonyok közt – nagyobb befektetést igényel, mint maga a terhesség kihordása, az utód felnevelésének bármilyen akadálya azt eredményezheti, hogy az anya elforduljon az utódtól és ne nevelje fel.

A vizsgálatok szerint szülés utáni depressziót okoz:

1. a megfelelő emocionális támogatottság hiánya (pl. érdekházasság)
   
2. a gondozáshoz szükséges feltételek hiánya (pl. lakás)
   
3. a házastárs támogatásának hiánya (pl. mulatós férj)
   
4. a szociális támogatottság hiánya (pl. ellenséges család)
   
5. házassági problémák (pl. az apa elfordulása, gyermekre való féltékenysége)
   
6. terhességi és születési komplikációk (veszélyeztetett terhesség, túlzott elhízás, vérzés, terhességi magasvérnyomás, diabétesz) ==> az anya élete kerül veszélybe
   
7. éretlen, kis súlyú újszülött
   
8. elégtelen korai fejlődés (pl. lemaradt mentális és motoros fejlődés)

Ennek két kimenetel lehetséges:

-sikerül nagyobb támogatottságot kiváltani a környezetből (“nem hagyják veszni” a gyermeket, tehát hatékonyan átvállalják a nő terheit) – a nő csökkenti érzelmi bevonódását, védekezve egy hamarosan bekövetkező veszteség miatt (az újszülött életképtelenségéből bekövetkező esetleges halál esetén)

A szülés utáni depresszió ősi mechanizmus, ma már – a modern orvosi ellátás és a jobb gazdasági körülmények miatt- nem feltétlen hasznos. Azonban akár indokolt, akár nem a terhességi és szülés utáni depresszió, semmiképpen nem betegség, hanem adott életkörülményekre adott -olykor idejétmúlt- alkalmazkodási válasz.